A Moro-reflex

A Moro-reflex, más néven megriadási reflex, egy veleszületett, primitív reflex, amely minden egészséges újszülöttnél megfigyelhető. Ez a reflex az idegrendszer fejlődésének egyik fontos mutatója, és a csecsemő agyának, illetve idegpályáinak megfelelő működését jelzi.

A reflexet először 1918-ban írta le Ernst Moro osztrák gyermekorvos, akiről a nevét kapta.

Moro Reflex

Mi a Moro-reflex?

A Moro-reflex a csecsemő ösztönös reakciója egy hirtelen ingerre, például hangos zajra, erős fényre, hidegre, melegre, érintésre vagy a testhelyzet hirtelen megváltozására (például ha a baba feje kissé hátrahanyatlik).

A reflex két fázisból áll:

  • A baba karjai és lábai hirtelen széttárulnak, a tenyerek kinyílnak, mély belégzés következik és gyakran egy rövid sírás is megfigyelhető.
  • Ezt követően a karok visszahúzódnak, mintha a baba meg akarna kapaszkodni valakiben, ezt kilégzés kíséri.

Mi a Moro-reflex funkciója?

A reflex védelmi és túlélési szerepet tölt be.

A természetes „megkapaszkodási” mozdulat a régi evolúciós időkben segítette a csecsemőt, hogy ne essen le az anyáról. Továbbá szimpatikus hatást indít el a vegetatív idegrendszerben veszély esetén („harcolj, vagy menekülj”. Például, ha emelkedik a széndioxid szint a baba vérében, akkor kiváltódik a Moro-reflex, ami által adrenalin kerül a vérben: emelkedik a légzés szám a pulzus és a vérnyomás.

Emellett a Moro-reflex az idegrendszeri érettség egyik korai mutatója, így az orvosok gyakran vizsgálják a jelenlétét és szimmetriáját a baba fejlődésének ellenőrzésekor.

Mikor alakul ki és múlik el?

A Moro-reflex már a magzati élet 28–32. hetében kialakul, és a születéskor teljesen működőképes. Általában a 4–6. hónap között fokozatosan eltűnik, ahogy a csecsemő agykérgi kontrollja (a magasabb idegrendszeri szabályozás) fejlődik, és a mozdulatokat tudatosabban irányítja. Az eltűnése annak a jele, hogy a baba idegrendszere érik, és a primitív reflexek helyét átveszik az érettebb mozgásminták.

Mi történik, ha nem múlik el?

Ha a Moro-reflex 6 hónapos kor után is megmarad, az idegrendszeri éretlenségre vagy sérülésre utalhat. Ennek lehetséges okai lehetnek:

  • agyi fejlődési zavar,
  • oxigénhiányos állapot a születéskor,
  • agyi bénulás,
  • idegrendszeri érintettség (pl. autizmus spektrumzavar esetén is előfordulhat késleltetett integráció).

Tünetek, ha a Moro-reflex fennmarad:

Ha a reflex nem integrálódik, a gyermeknél többféle tünet is megfigyelhető:

  • túlzott érzékenység hangokra, fényre, szagra, ízérzékelésre vagy érintésre, egyensúlyozási ingerekre (szenzoros érzékenység)
  • szorongás, biztonságérzet hiánya későbbi életkorban (szimpatikus idegredszeri dominancia miatt)
  • fokozott ijedékenység, gyakori sírás vagy nyugtalanság,
  • figyelemzavar, koncentrációs nehézségek,
  • rossz egyensúlyozó képesség és mozgáskoordinációs problémák,
  • alvási zavarok
  • rossz alkalmazkodóképesség, nem szereti változásokat, váratlan, hirtelen dolgokat
  • bizonytalanság, önbizalomhiány
  • ügyetlen a labdázásban, nem tudja elkapni a labdát
  • leblokkolnak hirten feltett kérdéstől, váratlan helyzettől

Visszatérhet-e idősebb korban?

A Moro-reflex visszatérése az idős korban azt jelzi, hogy az idegrendszerben elveszett vagy meggyengült a magasabb agyi kontroll, amely korábban elnyomta ezt az ősi reflexet.
Ez többféle ok miatt történhet:

  • Neurodegeneratív betegségek (pl. Alzheimer-kór, Parkinson-kór, demencia),
  • Agykárosodás (pl. agyvérzés, traumás agysérülés),
  • Oxigénhiányos állapotok (pl. keringési zavar, szív- vagy tüdőbetegség következtében),
  • Általános idegrendszeri leépülés a kor előrehaladtával.

Ilyenkor az agykéreg (amely normál esetben gátolja a primitív reflexeket) már nem működik teljes hatékonysággal, és a régi reflexek újra aktiválódhatnak.

Hogyan tesztelhető a Moro-reflex visszamaradása?

Moro-reflex teszt – álló helyzetben

Cél:

Megfigyelni, hogy a test hogyan reagál hirtelen egyensúlyváltozásra: megőrzi-e a stabilitást, vagy automatikusan „megriad” – ami a Moro-reflex fennmaradását jelezheti.

Hogyan végezd:

  1. A vizsgált személy álljon egyenes testtartásban, lábai vállszélességben, karjai a teste mellett.
  2. A vizsgáló mögötte áll, és a vállait finoman, de határozottan hátrahúzza, hogy a személy kicsit hátradőljön (kb. 20–30 fokot).
    – Fontos: biztosítsd a hátát, ne engedd elesni!
  3. Ezután a vizsgáló visszavezeti a személyt függőleges helyzetbe, és közben megfigyeli a reakciót.

Normális (integrált) reakció:

  • A személy ellazult marad,
  • a karok és vállak nem lendülnek fel,
  • nincs hirtelen izomfeszülés vagy ijedt arc,
  • a légzés és az egyensúly stabil marad.

Visszamaradt Moro-reflex jelei:

  • A karok hirtelen kitárulnak és felemelkednek.
  • A vállak felhúzódnak, a test megfeszül, esetleg hátralép vagy kapaszkodni próbál.
  • Az arc riadt, a légzés megszakad vagy gyorsul, pulzus megugorhat.
  • A személy a mozdulat után nehezen lazul el.

Mi a célja az integrációs gyakorlatoknak?

A cél az, hogy a test újraélje, majd tudatosan befejezze a reflex természetes mozdulatmintáját.
Ezáltal az agy „megtanulja”, hogy a reflex már nem szükséges — így integrálódik (beépül) a tudatos mozgások közé, és megszűnik automatikusan aktiválódni.

Starfish Gyakorlat

Kiinduló helyzet:

  • Feküdjön a gyermek/felnőtt a hátára, vagy üljön le egy székre.
  • A karok és lábak behajlítva, keresztbe a mellkason és mellkason, a fej kissé előrehajtva (mint a Moro-reflex második fázisa – „összegömbölyödés”).

Mozdulat:

  • Belégzés közben nyújtózzon szét (karok és lábak kinyújtva, oldalsó irányba, fej hátra, mellkas nyitva – mint a Moro első fázisa).
  • Kilégzéskor gömbölyödjön össze újra (karok és lábak vissza a mellkas elé, fej előre).
  • Lassan, ritmikusan ismételhető 5–10-szer.

Figyelj rá:

  • A mozdulat legyen lassú, tudatos és szimmetrikus.
  • A légzés segít a paraszimpatikus (nyugtató) idegrendszer aktiválásában.